Lakatos Sándor, a tavalyi Fashion Awards Hungary egyik legnagyobb díjazottja, fontos változások előtt áll. A sikeres karrier után most Svájcba költözik, hogy új szakmai kihívásokkal nézzen szembe, és bővítse márkáját a nemzetközi piacon. Az alábbi interjúban arról beszél, miért döntött az ország elhagyása mellett, milyen tervekkel és célokkal vágnak neki az új fejezetnek, illetve miként látja a magyar divatszcéna jövőjét.

Interjú Lakatos Sándor divattervezővel
Az elmúlt évben elnyerted a Fashion Awards Hungary Az év férfiruha divattervezője díját. Mit jelentett ez a díj neked szakmailag és emberileg?
Igen, ez a díj most is nagyon sokat jelent számomra. Itt van a varrógépemen, és minden alkalommal, amikor ránézek, eszembe jut a rengeteg munka, energia és hit, amit a kollekcióimba fektettem. Örömmel és hálával tölt el, valahányszor megpillantom a szobrot.

A múlt hétvégén végkiárusítást tartottál a showroomodban. Mikor és miért született meg a döntés, hogy elhagyod Magyarországot? Volt egy konkrét fordulópont, ami ezt elindította?
Az elmúlt egy évben kerültem a legközelebb ahhoz, hogy komoly befektetés érkezzen a márkámhoz, de ez végül nem valósult meg. Hiszek a sorsban — semmi sem történik véletlenül. Bármennyire is akartam, úgy tűnik, ennek most így kellett lennie.
Sok fiatal tervező küzd itthon a szakmai érvényesüléssel. Mit tapasztalsz, mi az, ami Magyarországon a legnehezebb egy divattervező számára?
Szerintem mindannyiunk számára a finanszírozás jelenti a legnagyobb kihívást. Az alapanyagokat a világ minden pontjáról szerzem be – Párizsból, Milánóból, Koreából, Németországból, Japánból, Kínából. Az alkotásaim Haute Couture technikával készülnek, ami rengeteg plusz munkát és időt igényel, de sajnos ez ritkán térül meg. Mivel elsősorban férfiruhákat tervezek, eleve kisebb a vásárlóközönség. Kis ország, kis piac.

Melyik országba készülsz, és miért éppen ezt a helyet választottad?
Svájcba költözöm, mert számomra az az ország testesíti meg azokat az értékeket, amiket fontosnak tartok: a rendet, a tisztaságot, a fegyelmet és a nyugalmat. Nagyon szeretem a természetet, ezért biztosan sokat fogok túrázni és kirándulni, amikor csak tehetem.
Már vannak konkrét szakmai együttműködések vagy projektek, amelyek várnak külföldön?
Természetesen vannak konkrét terveim. Egy új ruhamárkát is szeretnék elindítani, és készül az új kollekció is, immár a nemzetközi közönség számára. De ez még egy kicsit odébb van – igyekszem megmaradni a realitások talaján.
Hogyan látod a magyar divatszcéna jövőjét — van visszaút, vagy inkább végleg külföldön képzeled el a pályádat?
Ezen még nem gondolkodtam konkrétan. Egyelőre külföldön szeretnék élni és dolgozni. Úgy érzem, itthon mindent elértem, amit egy tervező elérhet. Nem szeretném a következő kollekciómat csak azért megcsinálni, hogy aztán mindenki ámuljon, bámuljon és lájkoljon – hiszen a lájk semmit sem ér, abból nem lehet megélni és fejlődni.
Mit gondolsz, miben különbözik leginkább a magyar és a nemzetközi divatpiac hozzáállása egy fiatal alkotóhoz?
Őszintén szólva, Magyarországon egyszerűen nincs valódi divatkultúra. A nemzetközi piacra kijutni a cél, de odáig eljutni akár több százmillió forintba is kerülhet. Nekem ez a lehetőség eddig nem adatott meg.
A márkád, a stílusod mindig erős karakterű és személyes üzenetet hordozott. Hogyan fogsz ezekből átvinni valamit az új környezetbe?
Csak az esszenciát viszem magammal. Úgy érzem, rengeteget fejlődtem az évek során: finomodtam, csiszolódtam, és ez most nagy önbizalommal tölt el.
Mit üzennél azoknak a magyar tervezőknek, akik hasonló lépésen gondolkodnak, de még nem merik megtenni?
Nem akarom elviccelni a kérdést, de azt kívánom mindenkinek, hogy legyen kitartásuk és hitük. Őszintén, teljes szívemből sok jót kívánok minden pályatársamnak.
Ha előre nézel öt évet: mit szeretnél elérni addig, és hol látod akkor magad – emberként és divattervezőként?
Nem szeretnék ezen túl sokat gondolkodni, de mindenképpen sokkal jobb helyzetben látom magam szakmailag és üzletileg is. Csak előre tekintek: dolgozni az álmaimért, alkotni, mert az alkotás szeretete bennem töretlen. Szeretnék továbbra is olyan ruhákat létrehozni, amelyek örömet és boldogságot adnak az embereknek.Úgy gondolom, sok mindent másképp kellene csinálni a magyar divatban és a divattervezők támogatása terén. El kellene kezdeni oktatni és fejleszteni a varrónőket, szakmai tanfolyamokat és workshopokat szervezni valóban hozzáértő szakemberekkel. Kellene egy közös tér is, ahol a magyar tervezők állandó jelleggel eladhatnák a termékeiket — nem csak alkalmi pop-up store eseményeken. Ha a magyar tervezők nem kapnak érdemi támogatást, akkor a „tessék-lássék” megoldásokkal senki sem fog tudni érvényesülni. Értsétek, ahogy akarjátok — de bízom benne, hogy a jövőben könnyebb lesz.

Comments are closed.