Koczkával beszélgettünk a Random shooting Day alapítójával,
aki kétszeres Fashion Awards Győztes.
KOCZKA Az Év divatfodrásza 2006 és 2010-ben!
SZL: Kit fogsz jelölni az idei FAH gálán?
K: Ezt a titkot inkább még megtartom magamnak. Az az igazság, hogy most rengeteg emberrel dolgozom együtt a Random Shooting Day kapcsán, ezért körülbelül minden kategóriában lenne olyan akit jelölnék, de egyelőre ez maradjon az én titkom. Nagyon sok és nagyon tehetséges emberrel ismerkedtem meg ezalatt az időszak alatt, úgyhogy a gálán minden kiderül 🙂 Remélhetőleg mástól is kapnak ,majd szavazatot nem csak Tőlem.
SZL: Hogy lettél fodrász? Az élethez szerencse is kell?
K: 9 éves koromban elkezdtem kosárlabdázni. Az volt a tervem, hogy sportoló leszek és testnevelő tanár. A gimnázium utolsó évéig különböző csapatokban kosaraztam. Sokszor jelzett az élet – több sérülésem is volt – hogy talán ez nem az én utam, de nem nagyon foglalkoztam vele. El is mentem a TF kosárcsapatába játszani, még a felvételi előtt, hogy biztos helyem legyen a főiskolán. Komoly edzőtáborom volt, az edző mondta is, hogy biztos helyem van a kezdő 5-ben. Tudtam, hogy minden sikerült, bejutok a TF-re, majd az utolsó edzésen elszakadtak a bokaszalagjaim. Emiatt lemaradtam a felvételiről és kimaradtam a csapatból. Azt mondtam anyukámnak, miután felépültem, hogy halasztok most 1 évet és utána újra megpróbálom a felvételit. De Ő azt mondta, hogy ezt felejtsem el, olyan nincs, hogy én kihagyok 1 évet, elintézte, hogy bekerüljek a Budai Szövetkezet tanműhelyébe és el kell kezdjem a fodrász iskolát. Tulajdonképpen Anyukám miatt kezdtem el a fodrász iskolát , amit nagyon nem szerettem volna. Az élethez kell-e szerencse? Igazából szerintem nem is szerencse, hanem a sors lökdöste megfelelő irányba az életem. Értelmezni kell a jeleket, ami nem egyszerű, mert nem biztos, hogy pont akkor veszed észre mit is jelent. Úgy, hogy Én így lettem fodrász…
SZL: Mik azok a márkák, amiket szeretsz? Hol szoktál vásárolni?
K: Én eléggé sportos öltözködésű csaj vagyok, az alkatom miatt, ami elég fiús. Szélesek a vállaim és izmosak a lábaim. Sok stylist barátom próbált nőiesen felöltöztetni, de mondtam nekik, hogy nem fog menni, mert a női konfekció méretek egyszerűen nem jók rám. Ezért sportosabb és fiúsabb ruhákat választok, és én ebben jól is érzem magam. Annak idején, amikor az életem legnagyobb részét a sport tette ki, megszoktam ezt a kényelmet és a mindennapi öltözködésemben is ezt preferálom. Nem vágyom a divatos márkákra! A New Yorker-t nagyon szeretem, ott vannak olyan cuccok, amiben jól érzem magam és a méret is stimmel. Online nem szoktam vásárolni, kb. csak az ecipo.hu- ról , mert cipő mániákus vagyok. A sportcipők a gyengéim és onnan azért szeretek vásárolni, mert könnyű a visszaküldés. Egy-két online vásárlást már megszívtam, mert nem érkezett meg stb., ezért ezt elengedtem. Van még egy olyan márka, ami közel áll hozzám , és az a Tisza! Több mint 20 éve szponzorálnak engem. Rengeteg Tisza cuccom van és tornacipőm, ezeket hordom.
SZL: Mit szoktál szabadidődben csinálni? Mit csinálnál, ha több szabadidőd lenne?
K: Hát, igen, nem sok szabadidőm van. Általában korán reggel megyek el otthonról és késő este érek haza. Ha több szabadidőm lenne, akkor lenne párkapcsolatom és Vele lennék. A társkeresés az nálam egy kudarc, ellentétben a karrieremmel, ami elég jól működik szerencsére!:) A covid időszakban volt szabadidőm,annak az időszaknak bármilyen, furcsa is ,de sokat köszönhetek. A 2020-as évben a karantén alatt, amikor nem volt semmi, nem volt fesztivál, nem voltak koncertek,zárva voltak a szórakozóhelyek -/ aki ismer, tudja, hogy nálam a feltöltődés egyenlő a nyárral és a fesztiválokkal/
El szoktam menni, amire tudok, ez ugye akkor nem jött össze, egy barátnőmmel kitaláltuk hogy mivel ezek nincsenek,ezért menjünk ki a Lupára. Ott azért elkapott egy kicsit a fesztivál hangulat minket, és ott találkoztam a strandröplabda sporttal, ott határoztam el, hogy ez a sport nagyon illik hozzám és nagyon szeretném megtanulni. 2020 októberében elkezdtem teljesen a nulláról megtanulni. Farkas Misi lett az edzőm. Az Ő segítségével 1 év alatt nagyon jó szintre kerültem. Minden szabadidőm ezzel a sporttal töltöm. Heti 6 edzésre járok le, hétvégén vannak kupák, amin elindulok. 100%-ban kikapcsol ez a sport!
SZL: Hogyan alakult meg a Random Shooting Day? Hogy jutott el 200 alkalomig?
K:. Az elmúlt 200 alkalom azért volt csodálatos, mert teljesen új dolgot találtam ki, ami nem létezik máshol a világban. Mindenkit, aki benne van, a szakma szeretete hajtja, mindenki a maximumot hozza ki magából. A végeredmény mindig fantasztikus, pedig nem feltétlenül követjük a divatot. Mindig megvalósítunk egy álmot, amiből 200 fotósorozat lett azóta. Volt 84-ben egy olimpia, ahol egy futó nő az első maratoni futásán, az utolsó 400 métert egy hőguta miatt úgy teszi meg, hogy a teste nem képes már előre menni, csak lépegetve megy előre, az orvosok próbáltak neki segíteni, de nem engedte, mert akkor fel kellett volna adnia. A szíve és a lelke vitte el a célvonalig! Nekem pont ilyen érzés volt ennek a projektnek az egyben tartása, mert sokszor volt, hogy fel akartam adni, de a szívem és a lelkem tovább vitte a dolgot. Büszke vagyok magamra és a csoport minden tagjára, mert ha nem hiszünk, benne ez nem működhetne.
SZL: Honnan jönnek az ötletek?
K: Az egész projekt lényege az, hogy a modellügynökségektől kapjuk a modelleket, teljesen rájuk van, bízva kit küldenek. Én felteszem a zártcsoportba a képet és a kép alá kell beírnia valakinek, hogy vállalja. És aki vállalja azé az egész mood utána. Ha vannak olyan vágyaid és elképzeléseid, amit eddig nem valósítottál meg, a Random Shooting Day erre a legjobb hely. Inspiráció bárhonnan jöhet, pinterest, insta, youtube bármi…. Hétről hétre így mennek a dolgok, aki a kép alá írja, hogy vállalja onnantól az ő projektje.
SZL: Mi a legújabb divatőrület, ami megfogott?
K: Igazából sosem voltam divatkövető ember, ami nem olyan jó gondolom a szakmában. De olyan típusú ember vagyok, aki azt csinálja, ami a fejében van, attól függetlenül, hogy az épp divatos-e vagy sem. Szeretem megvalósítani az ötleteim inkább. Nem vagyok divatőrült és nem is követem annyira, és nem hagyom magam befolyásolni, megyek a saját fejem után.
SZL: Mi volt a legnagyobb kihívás főleg a pályád elején?
K: Az elején, az hogy egyáltalán a pályán maradjak, ki akartam magam rúgatni, hogy Anyukám is lássa, nekem nem ezt tartogatja az élet. De volt egy olyan mesterem a Steinbach Misi bácsi, aki teljesen átformálta a nézőpontom. Onnantól kezdve csak a szakmára koncentráltam. Sokat köszönhetek neki, mert a napi 1500 kérdésemre, mindig türelmesen válaszolt. A másik pedig, az hogy nőként kellett helytállnom a szakmában. Eléggé férfi domináns szakma ez. Biztos közrejátszik ez az egész abban, hogy nincs családom és gyerekem! Fontos volt, hogy nem maradhatok ki egy percre sem a szakma körforgásából, bár sosem volt célom a családalapítás, de nem is adta az élet ,amit hangsúlyozottan nem bánok, hogy így alakult!
SZL: Hol tart a szakma? 5 év múlva hol fog tartani?
K: Nehéz erre válaszolni! Amit én menőnek gondolok, az egy réteget érdekel csak, a többség pedig leragadt egy bizonyos időben, bizonyos értelemben a múltban. Ezen nem fogok tudni változtatni! Emiatt általánosságban azt gondolják rólam, hogy extrém fodrász vagyok. Nem az átlagot követem. A szakmában ezen lehetne változtatni, kicsit nyitottabbnak lenni. 5 év múlva bízom benne, hogy ez az arány változik és többen gondolkodnak majd úgy, mint Én.
SZL: Hogy fér össze a Random Shooting day és a karrier? Mit tanácsolsz azoknak, akiknek szintén nagyon fontos a karrier?
K: A R.S.D egy szerelem projekt, a karrier egy másik vonal. A R.S.D egy mélyrepülés eredménye, egy több mint 10 éves barátság vége kapcsán, gondoltam végig mi a helyzet az életemmel! Ezért egy hétvégén bezárkóztam és átgondoltam, hogy mit szeretek és mit nem az életemben. Arra jutottam a végén, hogy egyetlen dolog hiányzik, és az pedig az alkotás. Emiatt jött létre a Random Shooting Day.
Random Trip formáció adott ihletet ehhez, ott 2 állandó tag van a dobos és a DJ, és hozzájuk csatlakoznak keddenként random zenészek. Ennek alapján azt gondoltam, hogy ezt át lehet vinni a mi szakmánkra is!Én lennék a fix tag, találunk egy fix napot, ez nálunk a csütörtök lett. Csináltam egy zárt csoportot, meghívtam a szakmabelieket, fodrászok, stylistok, sminkesek, modellek, fotósok. Ez már 5 éve zajlik, a 200. fotósorozatnál tartunk. A karrierrel úgy fér ez össze, hogy akiket a karrierem során megismertem azoknak a segítségére mindig számíthatok a fotózásaink során! A tanácsom, az hogy ha fontos a karrier, akkor hatalmas áldozatokra van szükség és nagyon sok munkára és csak akkor vállalja, ha a szívvel-lélekkel tudja csinálni és van benne alázat.
Comments are closed.