Találkozás Kmetyó Annamari textilművésszel
Előjáték
“Itt nincs kapucsengő, Griff Művészeti Központ – párducmintás ajtó, felette LMBTQ zászló” – így adott az útbaigazítást első találkozásunkhoz a címben szereplő művésznevet viselő fiatal lány. Online jelenlétéből megtudtam, hogy nemcsak igazi alkotó szellem de még gyönyörű is, és ezt a veszélyes egyveleget elképesztő szorgalommal és tudásvággyal egészíti ki.
A hely
Igazi kalandos utazás kezdődött egy varázslatos helyen, két izgalmas emberrel, Annamarival és a audiovizuális művész Dinivel, akik alkotóműhelyüket közösségi térként is használják. Ebben a nyitott közegben mindenki az lehet aki valójában, vagy akár valaki egészen más is. A saját készítésű installációk, a művészi kísérletezés nyomai mellett a termekben művésztársak festményeit, fotóit, grafikáit mutatják be, szól a zene, fut a film. Minden érzékre ható, a szivárvány színeiben játszó összművészet zajlik.
Külső világ
“Tényleg rengeteget rajzoltam gyerekkoromban, rajzszakkörbe is jártam. Nagyon szerettem még táncolni, de azt abba kellett hagynom, így maradt a grafika – mint kreatív energiám hordozója. Később felismertem, hogy meg kell ismerkednem ezzel a kifejezésmóddal komolyabban, ezért beiratkoztam a Budai Rajziskolába, majd miután felvettek Sopronba az Alkalmazott Művészeti Intézetbe és tovább haladtam az alkotóművészet felé, elkezdett érdekelni a textiltervezés – így tanfolyami keretek között ezzel is foglalkoztam akkoriban.
Mindig nagyon szerettem vegyíteni a különböző médiumokat és igénylem a tanulást, fejlődést is. Így jutottam el a METU-ra, ahol immár főként textillel foglalkozom. Az anyagokat és a technikákat igyekszem a legmélyebben megismerni, kipróbálni, kísérletezni velük. Nem félek a szerepléstől, sőt szeretek kiállni, és vonz a megmérettetés is – a kihívások ösztönöznek engem.
A szakterületek közötti átjárás azonban lehetséges és fontos. Rengeteg új felhasználási mód és kutatási terület jelenik meg ezáltal. A saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy amikor a textil és a grafika kapcsolatával kezdtem el foglalkozni, a már korábban ismert és tanult grafikai ismereteim fejlődtek. A textilhez való hozzáállásom pedig sokkal tudatosabb lett.”
A kiállított mű és az alkotója soha nem egy “visszafogott” páros, szeretik a színpadot, a figyelmet, meg akarják mutatni magukat hogy projekciós felületet biztosítsanak a befogadó gondolatai számára. Az installációk díszletek lesznek, a ruhák pedig jelmezek, az alkotó a színész – így áll össze a nagy előadás.
Másrészről az alkotás a művész belső világának kivetülése is, és ez a súlyosabb dolog – együtt mondják el, hogy van amibe bele lehetne halni, de túl lehet élni.
A belső
“Nem gondolom hogy ki kellene jelölnöm magamnak egyetlen művészeti formát vagy stílust, és ebben az eddigi sikereim is megerősítenek. A merészebb alkotásaimmal teremtem meg azt a feszültséget, ugyanakkor egyensúlyt is a pályámon, ami érdekessé teszi a művemet és engem is kielégít. A textil megadja nekem azt, amire a grafikában nem éreztem rá: matériát, textúrát, összességében egy nagyon érzéki dolog. Vágyom rá, hogy csomózzam, szőjem, varrjam, a kész művet körbejárjam, forgassam.
A Queer Budapest kiállításra tervezett “Pussy” installációt lelkesen fogadta a közönség. A rendezvény nagyon fontos üzenete volt, hogy ne féljünk a queer közösségtől, mert rendkívül nyitott, befogadó és empatikus embereket, igazán eredeti személyiségeket ismerhetünk meg. A kiállítás óriási sikere nagyban volt köszönhető annak, hogy abszolút hiánypótló és napjainkban különösen aktuális kérdéseket dolgozott fel.
A Queer Budapest egy kiállítás, amely a kortárs queer kultúrát kívánja bemutatni magyar művészeken és alkotásokon keresztül. A kiállítás kurátorai: Thomas Roughan, Zsuró Zsu. A kiállítás tematika három részre tagolódik:
- Elsőként a politikailag elkötelezett művészeti színteret mutatja be, ami az ellehetetlenítő politikával szembe megy és hangot ad nemtetszésének. Nyíltan mutatja e tér a kormányzat és az LMBTQ+ közösség közötti feszülő indulatokat.
- A második egység azokat az embereket mutatja be, akik hozzájárulnak a queer éjszakai élet felvirágzásához, ahhoz, ami szabadságot és biztonságos teret nyújt a queer közösség tagjai számára.
- A harmadik egység az összetartozás jelképe. Test és társadalom, politika és művészet, underground és mainstream, queer és nem queer. Végső soron mindegyik alapja az ember, ami megkérdőjelezhetetlen és felülír minden, a társadalom által támasztott normát és előítéletet.
A mai magyar társadalom fenyegeti az LMBTQ+ emberek létjogosultságát, ezért különösen fontos egy művészeti tér biztosítása a queer művészek számára, ahol be tudják mutatni munkáikat kortársaiknak, s egyúttal kifelé egy olyan pozitív képet mutatnak a nagyközönségnek, ami feltárja az elnyomás ellenére is sokszínű és virágzó queer közösséget.
A “Pussy” a traumáról szól. Művészként kutatómunkát végzek és ezt kiterjesztem a belsőmre – ami sokszor nagyon küzdelmes és tele van összeomlásokkal és újraépülésekkel. Ami igazán gyógyító benne, hogy a formába öntéssel tudatosulnak a történtek és megkezdődhet a feldolgozás.”
Nagy dilemma, hogy hol érjen véget az önvizsgálat és mikor kell elkezdeni a társadalmi kérdésekkel való foglalkozást. Tudja-e az egyén függetleníteni magát a környezeti hatásoktól annyira, hogy önmagát gyógyultnak nyilváníthassa, vagy elkerülhetetlen hogy a környezetünknek is változnia kell? Lehet, hogy ez utóbbi még sokkal fontosabb, és az “értőknek” fel kell vállalniuk ezt a küldetést.
“Az elkészült alkotást a közönségre bízom, járják körbe, helyezkedjenek bele. Beszélgetek azokkal az emberekkel, akik odafordulnak – ezek mind a megértést segítik.”
Nézegetem az installációt, többször visszatérek rá, egyszer fényképen látom, máskor élőben és mindig a láncot látom meg először.
“A lánc egy súlyt és nehézséget jelent, amit én a nőiségemmel, a női mivoltommal kapcsolatban éreztem, és sok nő érezheti ugyanezt. A nőkkel szemben támasztott elvárások irreálisak: legyenek szőrtelenek, szexuálisan bármikor elérhetők… Jelképezi azt is, hogy egy transznemű ember mit érez akkor, amikor az identitását szeretné megőrizni, de a társadalom nem fogadja el őt. Így tud egy munka közösségi kérdésekben nyitott lenni, és hiszem, hogy megkönnyebbülést, majd változást hozni.
A queer, LMBTQ, női egyenjogúság témakörei napjainkban egyre több szót követelnek, az új törvénymódosítások nyomán támadt csalódottság miatt. A következő munkám is azt fogja boncolgatni, hogyan jutottunk idáig a magyar társadalomban.”
Nem igazolható az, ami akár csak egyetlen embernek is fájdalmat okoz és itt nagyon sok emberről van szó. Köszönöm hogy megismerkedtünk és beszélgettünk. Jó szívvel osztom meg az olvasókkal élményeimet, és bátorítok mindenkit a nyitottságra, mert csak gazdagodhatunk általa.
Stáblista:
Kmetyó Annamária Instagram
Audio-vizual: Dennis Michael Khieffer Beviz Instagram
A Queer Budapest kiállítás kurátorai: Thomas Roughan, Zsuró Zsu Instagram
… és még sokan mások.
Összeállította: Tarkó Ica
Comments are closed.