A bejegyzés megtekintése az Instagramon
André Leon Talley volt a Vogue hajthatatlan kreatív igazgatója, amikor a magazin a világ divatbibliájává vált. Öt évtized alatt a szerzője a Vanity Fairben, a HG-ben, az Interview-ban és a Women’s Wear Daily-ben is megjelent. Két memoár szerzője volt, a Sifonárok és az A.L.T., valamint számos illusztrált mű, köztük a Little Black Dress, A.L.T.: 365+ és Oscar de la Renta: His Legendary World of Style. André volt a témája az André szerint evangélium című dokumentumfilmnek is. A művészethez nyújtott jelentős hozzájárulásáért Franciaország kitüntető kitüntetésben részesítette a Chevalier de l’Ordre des Arts et des Lettres (A Művészetek és Irodalmak Lovagja) kitüntetést. Brown-tól szerezte meg a francia tanulmányok MA fokozatát, és húsz évig a Savannah College of Art and Design kuratóriumában dolgozott. André Leon Talley 2022-ben halt meg
André Leon Talley, nem a „semmiből” tűnt elő a legmenőbb divatlapok kreatív igazgatói székébe. Rikító, színes köntösei, kaftánjai, feltűnő óriás jelensége mellett, nem csak ez volt a legfőbb ismérve, hanem a széleskörű műveltsége, szakmai tudása, amelyre Anna Wintour már 1980-as évek vége felé felfigyelt. Egyetemi tanulmányai, enciklopédikus divattörténetről tudása a francia nyelv és kultúra iránti mély tisztelete, gyors észjárása a divattal kapcsolatos trend előrejelzései a nemzetközi divatbemutatók legelső soraiba vezette, egyenesen Anna Wintour mellé. A divatújságírás egyik legismertebb neve és „jelensége”, aki a Vogue hajthatalan kreatív igazgatója után az utóbbi években írt a Vanity Fairben, a HG-ben, az Interview-ban és a Women’s Wear Daily-ben is. Számos illusztrált műve jelent meg. A legfontosabbak a „Little Black Dress” vagy az életrajzi regénye a , „The Chiffon Trenches”. Két méteres mokaszinos szerzői jelenléte, előadói képessége, televíziós személyisége, kurátori tevékenysége tette hallhatatlanná. Kedden covid fertőzés következtében szívinfarktusban hunyt el a New York állambeli White Plainsben. 73 éves volt.
A „kreatív zseninek” nevezett ritka fekete óriás divatszerkesztő volt egy olyan divat szkéné színpadán, amely többnyire és köztudottan elitista. „Egyedülálló erő volt abban az iparágban, amelyben meg kellett küzdenie azért, hogy elismerjék”
André Leon Talley 1948. október 16-án született. , Washingtonban. 2 hónapos korától kezdve nagymamája, Bennie Frances Davis nevelte fel Durhamben, ahol szobalányként dolgozott a Duke Egyetem férfi kampuszán. André Leon Talley ennek a városnak szegregált közösségében nőtt fel, ahol a kisebbségben elszenvedett szexuális bántalmazások ellenére, küzdötte fel magát az amerikai fekete értelmiségiek közé.
Észak-Karolinai Központi Egyetemen francia szakon végzett. A mesterdiplomáját a Brown Egyetemen vehette kézhez, ahol diplomamunkáját a fekete nők impresszióiról írta Baudelaire és Flaubert munkásságán keresztül, valamint Delacroix festményeiben kereste a hasonlóságokat. Egy véletlen találkozás az akkori a Vogue-nál dolgozó Carrie Donovan szerkesztővel, meggyőzte őt arról, hogy New Yorkba folytassa a divattal kapcsolatos tanulmányait. 1974-ben önként jelentkezett Diana Vreeland-hez aki a Metropolitan Museum of Art’s Costume Institute kurátoraként dolgozott. https://www.dianavreeland.com/
Mrs. Vreeland révén történt, írta visszaemlékezésében: „The Chiffon Trenches”, amely 2020-ban jelent meg, hogy „megtanultam beszélni, beszélgetni a stílust, stílusról, a fantázia és az irodalom nyelvén”. André Leon Talley Mrs. Vreeland révén került be a divatmagazinok világába, és az Interview magazin révén ismerkedett meg Andy Warhollal.
Tíz év a divatban eltöltött szakmai múltjára felfigyelt Anna Wintour, aki mellet az akadémikus 1989-től 2013-ig lehetett az amerikai Vogue magazin kreatív igazgatója.
Az amerikai első fekete First Lady Michelle Obama tanácsadója volt. Oscar de la Renta tervezőhöz személyes barátság fűzte. Mentorálta Naomi Campbell szupermodellt pályafutását..
A Vanity Fair forgatásán Scarlett O’Hara szerepét osztotta Naomi Campbell-re, amely újragondolta az „Elfújta a szél” című filmet fekete főszereplőkkel, jóval azelőtt, hogy a divat ráébredt volna saját rasszizmusára.; és húsz évig részt vesz a Savannah College of Art and Design munkájában.
Saját stílusára jellemző, a” beszélő- színek” drámaisága, köpenyek, kesztyűk, vicces térdzoknik, királyi fejfedők és az elmaradhatatlan mokaszinok viselése tették halhatatlanná, a népszerű képzőművészet és irodalom nyelvén beszélt divatírásai mellett. Óriás fekete jelensége űrt hagy maga mögött.
Számára a divat egyszerre jelentett inspirációt és álcázást, az általa tapasztalt rasszista tüskékkel szemben. Visszaemlékezésében melyet 2020-ban publikált azt írta: ”.. csak utólag jöttem rá, hogy „kik a szemfényvesztők, amelyeket a túléléshez kell tartanom”. Sokan voltak akik szerettek és voltak akik használtak”….
Az angol Vogue legújabb címlapja és fő editoriál anyaga, lehet a véletlen műve. Talley úr halálának mementójaként a divat ráébredt saját rasszizmusára.
https://www.vogue.co.uk/fashion/article/african-models-british-vogue-february-2022
2020, január 21.
Konsánszky Dóra
Comments are closed.