Interjú Kiss Márkkal
Kiss Márk – Saját kollekciót készíteni egy folyamatos cél. Egy divattervező számára ez a legkedvesebb projekt, amikor száz százalékig azt csinálhatja, ami az övé és megfogalmazhatja azt, amit üzenni szeretne a közönségnek.
-
Van olyan gyermekkori emléked, ami a divathoz kapcsolódik?
Nagyon sok van. Egyrészt én öt-hat éves koromban, anyukámnak nagyon sok divatmagazinja volt. Az Otto katalógustól kezdődően a Vogue-ig. Ezeket imádtam lapozgatni. Kivágtam belőle dolgokat. Valahogy megfogott és állandóan lapoztam. A mesekönyvek helyett jobban érdekeltek, néztem a részleteket. Ez volt talán az első meghatározó élményem, amely a divathoz kapcsolódik.
A másik pedig 8-9 éves koromban, amikor az unokatestvérem négyéves volt, azt játszottuk, hogy mindenféle ruhákba, sálakba felöltöztettem. Volt egy filmtekercses fényképezőgépem, mindig lefotóztam. Szüleink előhívatták. Ez volt a közös játékunk.
Ő előadott bennük egy produkciót és ő énekesnő lett, Knoll Gabinak hívják. A mai napig megmaradt, hogy fotózásokra, koncertekre, videó klipekre öltöztettem. Ez is egy meghatározó dolog volt. Akkor már mondták a szüleim, hogy biztos divattervező leszek. Valahogyan nem is volt kérdés, hogy ez leszek.
Amikor nagyobb voltam rajzoltam sokat, elkezdtem ruhákat rajzolni, jártam külön rajzórákra és egyértelmű volt, hogy ezt szeretném csinálni.
Interjú Kiss Márkkal
-
Meg tudunk határozni mégis egy jellemző pillanatot, amikor eldőlt, hogy tervező leszel?
Középiskolában, Miskolcon a Gábor Áron Művészeti Szakközépiskolában ruhatervezés szakon tanultam, amikor elvégeztem Budapestre költöztem és a Mod’Art Divatiskolában tanultam tovább, szintén ruhatervezés szakon.
Amikor elvégeztem a sulit, lediplomáztam, nem volt ismeretségem, nem volt protekcióm, volt bennem egy dilemma, hogy elvégeztem a sulit, volt egy diplomakollekcióm, nem volt hatalmas tőkém sem, hogy elkezdjek szezonról-szezonra kollekciókat gyártani.
Viszont azt tudtam, hogy a divatban szeretnék dolgozni, bármi legyen is az. Nyilván a suli alatt, szakmai gyakorlatokon vettünk részt és annál a cégnél, ahol szakmai gyakorlaton voltam, az Aquanauta nevű brandnél, kezdtem. A Fregoli üzletben dolgoztam, mint eladó. Úgy voltam vele, hogy bármi érdekel, csak a divathoz kapcsolódjon.
A Divat.hu régen nézett oldal volt és kerestek oda újságíró gyakornokokat. Úgy voltam vele, hogy értek a divathoz, mert ezt tanultam. Tudom elemezni a kollekciókat. Tudok írni az aktuális divat eseményekről, amit amúgy is nagy figyelemmel követek.
Odamentem újságíró gyakornoknak. Volt egy olyan rovat, ahol átalakítottak különböző jelentkezőket. Őket fodrászhoz, sminkeshez vitték, majd egy ruha átalakításra. Ott találkoztam Oleg Borisuk-al. aki nemrég költözött el Ukrajnából, divatfotós volt és ott fotózta az átalakulókat. Szükségük volt stylistra és csináltunk egy próbafotózást. A mai napig a legjobb barátom, a mai napig velük együtt dolgozom. Elindult egy styling iránt. Stylistként kezdtek el jobban megismerni az emberek.
Ettől függetlenül a tervezés sem áll le. Megrendeléseim voltak. A fotózásokra folyamatosan készítettem saját tervezésű ruhákat, amitől az egész egyedibb lett.
-
Számodra mit jelent a siker?
Nehéz kérdés, mert nem szoktam ezen gondolkodni. Talán az, hogy felkéréseket kapok. Abban élem meg a sikert, hogy sokan megkeresnek munkákkal és szeretnék az adott projektükben látni az én kéznyomomat, ujjlenyomatomat. Ez hosszú idő, mire az emberek megismertek, megismerték azt, hogy mit csinálok. Amikor felkérnek általában szabad kezet adnak, mert arra van szükségük, amit én csinálok. Nyilván a különböző projekteknél megvannak adva a különböző támpontok, amiket figyelembe kell venni, de alapvetően úgy keresnek meg, hogy tegyem hozzá azt, ami én vagyok. Szerintem ez a legnagyobb elismerés.
-
Mi az, amire a legbüszkébb vagy?
Nem tudom. Minden felkérést és minden munkát szeretek. Azokat csinálom, amiket teljes szível tudok csinálni, úgy érzem, hogy nekem való. Minden munkám nagyon kedves számomra. Bármilyen irányból jön a megkeresés, arra büszke vagyok. TV, színház vagy az Operának is terveztem jelmezt egy darabhoz. Ugyanúgy dolgozom videó-klipekben, divatfotózásoknál.
Nyilván amikor külföldi magazinokban megjelennek munkáim, arra büszke vagyok, egy Arab Vogue mindig egy elismerés számomra. Számomra azt jelenti, hogy amit csinálok, az a nemzetközi színvonalat meg tudja közelíteni és ez számomra fontos, hogy azt érezzem bárhol a világon, ahol dolgozom, ahova dolgozom a munkám meg állja a helyét.
-
Milyen nagy nehézséggel találtad szembe magadat a pályán, amit aztán később sikeresen megoldottál?
Nehézségnek talán az emberi részére gondolnék, nem szakmai nehézségre. Tizenegynéhány évvel ezelőtt sokkal naivabb voltam és másképpen álltam az emberekhez. Amikor az ember tapasztaltabb lesz, akkor máshogyan látja a világot. Azt kellett megtanulnom, hogy hogyan kezeljem az emberi részét. Ez a szakma egy kicsi kör és érhetnek olyan váratlan impulzusok, amire az ember nem számít. Ez lehet konkurencia, én azért nem mondanám konkurenciának, hanem azt mondanám, hogy a kollégáktól sokszor kaptam olyan impulzust, amire nem számítottam. Azonban, ha ezt az ember megtanulja kezelni, akkor túl lehet élni. Az a titka első sorban, azt hiszem, hogy az ember saját magával foglalkozzon. Annál kevesebb lehetőséget és felületet ad arra, hogy érje bármilyen negatív impulzus vagy benyomás.
-
Mi a kedvenc divat márkád?
Sok van. Szezonálisan szoktam figyelni az aktuális kollekciókat. A nagy divatházakat követem és próbálom az újakat is követni. Mindig aktuálisan az adott szezonban van két-három olyan dolog, ami a nagy kedvencem. Gyerekkoromtól inspirál és folyamatosan figyelemmel követem Jean Paul Gaultier divatházat. Valamiért nekem nagyon izgalmas volt. Nyilván szeretem a klasszikusokat, a Dior, Chanel szerintem egy alap dolgok, amit egy stylist vagy tervező követ. Jelen pillanatban közel áll hozzám a Mugler Divatház. Nekem nagyon izgalmas, hogy ezeknél a nagy divatházaknál, már nem azok a tervezők dolgoznak, akik alapították, sokan sajnos már nem élnek, de nagyon izgalmas számomra, hogy az új tervezők, kreatív igazgatók hogyan vegyítik a modern technológiát, a saját stílusukat és a divatház tradicionális elemeit. Ez számomra mindig egy nagyon izgalmas tanulmány.
-
Hogyan érintett, hogy te lettél Az év stylist-ja?
Nagyon nagy megtiszteltetés. Nagyon megtisztelő ilyen telefonhívást kapni, hogy jelölnek egy ilyen típusú megmérettetésen. A legnagyobb megtiszteltetés talán az, hogy a szakma jelöli az embereket.
Ennél nagyobb elismerés, amikor tényleg a kollégák érzik azt, hogy ezt a díjat nekem gondolják odaadni.
Abszolút váratlanul ért, nagyon jóleset és nagyon megtisztelő volt.
-
Milyen terveid vannak a jövőben? Mi az, amit még el szeretnél érni?
Nehéz előre tervezni. Főleg a TV műsorok miatt megvan az, hogy egy évben mikor mit csinálok. Saját kollekciót készíteni egy folyamatos cél. Egy divattervező számára ez a legkedvesebb projekt, amikor száz százalékig azt csinálhatja, ami az övé és megfogalmazhatja azt, amit üzenni szeretne a közönségnek.
Sokáig szerettem volna külföldre költözni és egy divatmagazinnál hasznosítani a kreatív tudásomat, mint művészeti vezető.
Most már eljutottunk egy olyan szintre, hogy nem kell fizikailag külföldre költözni, ahhoz, hogy az ember külföldre dolgozzon és szerencsére jönnek ilyen megkeresések.
Comments are closed.