(Inhale the past, exhale the future.)
Interjú Zsigmond Dórával a „zsigmonddoramenswear” alkotójával, aki 2014-ben alapította saját márkáját. Küldetése, hogy megőrizze az örökségét. Dóra a Fejér megyei tájból merít ihletet. Az egyes kollekciók inspirációja a múltból származnak, és a jelenre reflektálnak. A magyar paraszti kultúra modern kontextusban való újra értelmezése számára küldetéssé vált. 2022-ben elnyerte a Fashion Awards „Az év férfiruha tervezője díját”!
- A művészi önkifejezés módja transzformáció útján valósul meg a közönség számára. Mennyiben befolyásolja az aktuális és általános divat -trend a mai divat ízlése az önkifejezésedet?
Természetesen befolyásolja. A márka termékeinél a funkcionalitás a kezdetektől fontos tényező, a ruhák a hordhatóságuknak köszönhetően érik el a közönséget és közvetítenek üzenetet. A közönség pedig mai.
- Sok esetben nem értik a művész vízióját, szándékát, akaratát, a divatrajongók többsége. A te esetedben az inspiráció forrása nem feltétlen nemzetközi forrásból táplálkozik. Kulturális buborékokra építesz. Ezek az inspirációk hogyan alakulnak át az ötlettől a kézzelfogható alkotásig?
Szerintem nem szükséges szigorúan ragaszkodnunk ahhoz, hogy a fogyasztók pontosan az én víziómat lássák és a szándékomat értsék. Mindenki más aspektusból közelíti meg a márkát, az inspirációt, annak lenyomatait másként értelmezi és ez így rendben van. Emellett számomra kiemelten fontos a magyar archaikus paraszti kultúra elemeinek feldolgozása, beépítése a márkába, az ehhez kapcsolódó látásmódót igyekszem beemelni az életembe is, hasznosnak tartom az ebből való merítést. Nem csak hazai de nemzetközi közönség számára is értelmezhető az ennyire mély, nyers, téma mert ez az emberek ösztönös részéhez szól és ahhoz tud kapcsolódni. Az inspiráció számomra sosem adatok, tények összessége, ami konkrétumokkal átadható, sokkal inkább szól az emberi érzésekről, gondolatokról, szagokról, színekről, tapintásról, emlékekről. A fogyasztói szokásokat rengeteg tényező befolyásolja, a világ történései hatással vannak ránk, az emberi szükségletek megváltoztak amikor ebben a kategóriában ruhavásárlásról van szó, jellemzően történeteket keresnek, olyan ruhadarabokat melyek megtestesítik az általuk vágyott és elképzelt víziót. Az én és a márka inspirációja és vizuális világának felépítése is ezt a víziót erősíti, amelyhez kötődni tudnak a fogyasztók, így az ötletből kézzelfogható termék jön létre.
- A design-nak szüksége van nem csak értő közönségre, hanem átlagos ízléssel bíró publikumra is. Rajtuk keresztül hogyan tudod elfogadtatni a művészi koncepciókat a gyakorlatban és elméletben?
Szerintem mindenki a maga szintjén értelmezi – és engednünk kell, hogy értelmezhesse – a márka üzenetét amikor találkozik vele. Nekem nem fontos, hogy a koncepció pont ugyanúgy érkezzen meg mindenkinek, szerintem ehhez ragaszkodni felesleges, mert feszengést és eltávolodást eredményez, kizár és ítélkezik. Ez nem lehet egy valódi elvárás az alkotóktól, már csak azért sem mert mindenki más tapasztalással él, más korábbi megélései vannak, ami által nem lehet azonos egy olyan kötetlen elképzelés, mint a művészi koncepció.
- Mit gondolsz öltözéktervező vagy divattervező? Melyik a megfelelőbb kifejezés?
Talán egyik sem, ami rám vonatkozhat. Az én munkám a saját világom kibontása és fejlesztése, a márka víziójának kiteljesítése és ennek a víziónak megtalálni a helyét a való életben. Ez egyszerre szól az esztétikáról és az üzletről. Arról, hogy az alkalmazott művészet miként találja meg a közönségét. Nagyon összetett, következetes és fegyelmezett munkavégzést kíván. Az én személyiségem is kettős, ezért egyformán élvezem a kreatív feladatokat és a cégvezetéssel kapcsolatos kihívásokat is. Nálam a gondolatiság mellett a gyakorlat egyenrangú.
- Mi a feladata ma egy kortárs divattervezőnek /öltözéktervezőnek?
Relevánsnak maradni. Reagálni a világra.
- Mitől jó a kortárs magyar divat-design? Van felismerhető jellegzetessége?
A globalizáció jelensége elhalványítja vagy visszaszorítja ezeket, ami egy szempontból nem jó folyamat, ha azonban azt az oldalát nézzük, hogy kinyitja a világot, új lehetőségeket teremt és egy nagyobb platformot biztosít, mindenképpen fontos. A kisebb méretben működő, hobbiként kezelt tervezői munkánál ezek a nemzeti jegyek inkább elkorcsosítva fedezhetőek fel, ami szerintem nem jó irány. A munkám során mindig figyelek arra, hogy egy téma megfelelő feldolgozottság után kapjon nyilvánosságot és ez a kellő elmélyülés biztosítja azt, hogy a magyar jegyek a kollekció hangulatában és erejében legyenek felismerhetőek nem pedig konkrét részletekben, mintákban, színekben stb. Bízom benne, hogy az ilyen értékek mentén ismerik fel a magyar divatot külföldön.
- Mi volt eddig a legnagyobb kihívás a szakmádban?
A kitartást említeném elsőnek, mert bár tapasztalatom szerint folyamatosan javul a helyzet, de itthon olyan alapvető forrásoknak is a hiányában vagyunk, ami más akár egy olasz kezdő tervező számára evidens és a nulladik ponttól biztosított. Gondolok itt a könnyűipar vagy a kivitelező szakemberek hiányára. Az induló márkáknak nem csak a tervezői munka során kell kreatívnak maradnunk, sok kihívással kell szembenézni. Ahogy a márka növekszik, egyre több lehetőség adódik, partnerként tekinthet rá egy külföldi. Itthon sok esetben- elérhetetlen technológiát alkalmazó kivitelező vagy egy olyan textilgyártó, aki a magas minőségi elvárásoknak megfelelő textilt tud biztosítani nagyobb mennyiségben, -nagy utat kell bejárnia, és egyáltalán nem elhanyagolható az óriási anyagi forrásigénye aminőségimunkának. A magyar márkák hátrányból indulnak ilyen adottságokkal a jelenlegi gazdasági helyzetben.
A másik kihívást a növekedés során tapasztalom. A ZSIGMOND márka a 2014-es indulása óta fenntarthatósági alapelvekre épül, számunkra a hazai gyártás és a megfelelő fenntarthatósági tanúsítványokkal rendelkező európai gyártókkal való együttműködés alapvető. Működésünk minden területén jelen van ez a környezettudatos és ésszerű hozzáállás. A szabásmintákban az anyagok maximális kihasználtságára törekszünk, a varrodai hulladékokat pedig, ahol tudjuk, „zero-waste” darabokban hasznosítjuk. A tervezésnél és a kivitelezésnél is nagy hangsúlyt kapnak a kézzel készült, hagyományos technikák, illetve a kisméretű és családi manufaktúrákkal, független művészekkel és iparművészekkel való együttműködések. Még a megrendelések becsomagolásánál és a kiszállításnál is a lehető legkörnyezettudatosabb megoldásokra törekszünk. A növekedés során nem szeretnénk ezekből az alapértékekből veszíteni, ezért ez az egyik legnagyobb kihívás számunkra, hogy hogyan lehet ezeket megőrizve terjeszkedni.
- Hazánkban a „tradíció” „hagyományok” megőrzése és azok transzformálása a textil és divattervező hallgatók körében nem mindig népszerű hálás feladat. Működik a negatív asszociáció. Mit gondolsz arról, hogyan lehetne népszerűbbé, illetve szerves részévé tenni az oktatásban a múltunk és a jövőnk korszerű összekapcsolását?
Ez érdekes kihívás, de talán nem a konkrét feladat megoldásával lehet a gond, hanem annak a tapasztalatnak a hiányával, amelynek eszközként kellene rendelkezésre állnia a hallgatók számára amikor egy ilyen feladat megoldására kerül a sor. Ez az eszköz pedig a megfelelő elmélyülés, mint gondolkodásmód és az adaptációs készséget jelenti számomra. Nem gondolom, hogy az egyéb témák feldolgozásánál megúszható a felszínes inspiráció gyűjtés csak azért, mert azok könnyebben adaptálhatóak és nincs az idővonalon meghatározott helyük ami hozza a historizálást. Számos nemzetközi példa áll rendelkezésre, ahol az eredeti inspiráció megfelelő feldolgozottsággal van végig vezetve a kollekción, az felismerhető, azonban mégsem tolakodó és felszínt kapargató a végeredmény. A divatot tanulóknak ezt a gondolkodásmódot kell elsajátítani mielőtt bármilyen témához nyúlnak és ezt a hozzáállást lazán végig lehet vinni a kollekció tervezése során.
- Mit gondolsz arról, hogy a mai „Z” generációval meg tudtad szerettetni a magyar népművészetet az alkotásaid által? Ismerik a dunántúli fazekasság jellegzetes zöld mázas kerámiáit?
A fiatalabb generáció tagjairól mindig kicsit lemondóan nyilatkoznak, én „Y” generációs tervezőként sokszor találkozom ezzel a jelenséggel akár szakmán belül is, a megértés és támogatás hiánya szakadékot képez a generációk között. Ez erős kijelentés lenne a részemről, hogy sikerült megszerettetni a magyar népművészetet és a korábbi válaszra visszautalva ez nem is szerepel az én tervezői ambícióim között. Amennyiben ez tényleg eljut a „Z „generációs vásárlókhoz, az remek, de elsősorban az a fontos, hogy az archaikus paraszti kultúra vizuális megjelenése ne távolodjon el tőlük és tőlünk. Őszintén, sokszor találkozom azzal a jelenséggel, hogy a fiatalabb generáció tagjainak nagyobb rálátása és őszintébb képe van a magyar kulturális értékekről, mint a „baby boomereknek”, de általánosítani nem érdemes, minden az egyénen múlik. Amikor a vásárlók meglátnak egy hét kendős „Remade” kabátot és megtetszik nekik, az a kiindulópont. Amikor felpróbálják, kényelmesnek, melegnek, puhának érzik, magukat pedig különlegesnek látják benne, az ismét egy lépcsőfok. Utána meghallják a történetét, hogy újra feldolgozott tollszőnyeggel bélelt, hogy 7 különböző árnyalatú régi bársonykendőből készült, amihez minden kendőnek külön története és előélete van, elindul egy olyan belső mély kapcsolódás a termékhez, ami aztán kötődést eredményez a kultúránkhoz is. Én ilyen folyamatokon keresztül látom a munkám ismeretterjesztő, megőrző és edukációs erejét, ebben tudok hinni és ez fontos motiváció a munkám során.
- A designer manapság már nem csak foglalkozásra utalhat. Igény mutatkozik a tudományterületek közötti együttműködésre. Milyen új terveitek, projektjeitek vannak, amelyek előmozdíthatják a magyar divat és textilipar fejlődését?
Tervezőként folyamatosan figyelem a technológiai újításokat nem csak a textilipar, de egyéb területeken is. A márka állandó kollekciójában szereplő „Remade” darabok régi textilek felhasználásával készülő egyedi darabok, így az „upcycling” folyamatosan jelen van a márka életében, ami számomra nagyon izgalmas, amikor ezeket az antik textileket párosítjuk olyan innovatív anyagokkal, mint a fent említett újra feldolgozott tollbélés, mert számomra ez a jövő találkozása a múlttal. A márka mottója is ez: „Inhale the past, exhale the future”. Nálunk ez a gyakorlatban is erős. A közeljövőben további hasonló innovatív technológiával készült anyagok bevonását tervezzük, melyek jól tudnak együttműködni a szinte elfeledett manufakturális körülmények között készült anyagokkal és az ezekhez kapcsolódó technikákat szeretném újra beemelni és bemutatni. A fenntarthatóság izgalmas kihívás, szeretném nem csak a helyi emberek által helyben készült anyagokat, textileket használni így visszaadni és támogatni a közösséget, de izgalmas a helyi „upcycling” elvét is tovább feszegetni. Jelenleg ezek foglalkoztatnak a tervezés során.
- Vannak e új fejlesztéseitek?
A „Remade” vonalunk ilyen. Régi textileket dolgozunk fel, korábban különböző területeken (lakástextil, ruházati textil, komplett ruhadarab) és különböző módon (hétköznapi és ünneplős funkció) használt antik darabokat. Aminek ismerjük az eredetét tudjuk, hogy sokszor 60-100 éves darabokról van szó, melyek felfrissítve, átalakítva új életet és funkciót kapnak. Ezek a gyűjtői darabok a kollekción belül, mindegyik egyedi termék. A „Remade” vonal mellett számunkra fontos a helyi művészek alkotók bevonása egy-egy kollaborációban. Dolgoztunk már együtt Vecsei Zsófival kalap kapszula kollekción, Gergely Lindával bőrkiegészítőkön, Dimén Áron tetoválóművésszel printeken, nyomatokon, Bíró Gergely szitázóval, a Finecut-tal különleges növényinstallációkon keresztül és a jövőben is szeretnénk az ilyen együttműködéseket folytatni.
Emellett a következő őszi-téli kollekcióban egy új területet próbálunk ki a textilek mellett, mely az „upcycling” és a „zero waste” elvekre épül, mindez hamarosan kiderül.
- Mi a véleményed arról, hogy a design akkor jó, ha integrál?
Egyetértek ezzel. Maga az egész tevékenység, amit a divattervezés alatt értünk is egy erős szövet, sokféle terület, ember és tudás ötvözése. Integráltsága alatt a kollaborációkat is értem vagy a korábban említett inspirációs folyamatot is, mely során fontos, hogy a világ történéseit átfogóan vizsgáljuk és ne egysíkú érdeklődéssel tájékozódjunk.
- Munkád a szenvedélyed?
Egyértelműen, ebben a tevékenységben találtam meg azt a fajta komplexitást, amiben látom a kihívást és napról napra előrevisz.
- Mely a kedvenc korszakod? Ki a kedvenc divattervezőid nemzetközi porondon?
A századforduló ideje, földrajzi területtől függetlenül. Ennek az időszaknak az öltözködéskultúrája és tárgyi kultúrája, szokásairól mindig szívesen tanulok újat. Emellett természetesen a magyar népi kultúrához van a legnagyobb kötődésem a századfordulótól az 50-es 60-as évekig.
Kedvenc divattervezőm nincs, inkább márkákat tudnék említeni, alkotókat nem csak a divat területéről. Azokat a brandeket figyelem, akik újítóak, érdekes gondolatisággal rendelkeznek és időről időre izgalmas témákat dolgoznak fel konzisztens módon.
Mit tartasz a legfontosabbnak amikor lezárul egy kollekció, egy bemutató?
A konklúziót. Nehéz megfogalmazni, hogy hogy zárul egy szezon, mert nem elvágólag beszélünk egy eseményről. Nem rögtön utána fogalmazódik meg bennem a lényeg, de számomra fontos hogy mindent kiértékeljek és átgondoljak, amiből aztán újra tudok táplálkozni.
- Mennyire tartod fontosnak a megjelenésedet?
Az önazonosságot tartom fontosnak azt, hogy mindenki megtalálja a számára biztonságos megjelenést.
- Mennyire fontos számodra a magyar tervezők promóciója, és viselsz e magyar tervezőktől, vásárolsz e magyar tervezőktől?
Fontosnak tartom az egymás támogatását. Vásárolok magyar márkáktól nem csak ruhatervezőktől, divatmárkáktól de képző és iparművészektől is.
- Mesélj egy kicsit a legújabb ” KUDUS” kollekciódról! Milyen szokásból táplálkozik?
A KUDUS kollekciót a Mohai „tikverőzés” szokáshagyománya inspirálta. A Fejér megyei település a mai napig aktívan tartja ezt az eseményt, mely 2011-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájának nemzeti jegyzékébe. Külön érdekesség, hogy ezt a hagyományt Pesovár Ferenc néprajzkutató gyűjtötte fel, aki az én falumban, az alapi táncokat is megörökítette az utókor számára. A településen, ahova személyesen is ellátogattunk, tél végi – tavaszköszöntő termékenységvarázsló szokásként említik. A „tikverőzésen” hagyományosan négy karaktert jelenítenek meg, melyek közül az egyik a kudus, a kollekciónk névadó alakoskodója. A kollekció budapesti és milánói bemutatóján is használtunk eredeti maszkokat, melyet a mohai „tikverőzés „főszervezőjétől kaptunk kölcsön az eseményre. Számomra kiemelten fontos minden kollekciónál, hogy autentikus elemeket beemelve tegyük teljessé a történetmesélést. A fotózásokon, bemutatókon ezért mindig használunk hasonló elemeket, maszkokat, kerámiákat, növényeket, paraszti eszközöket. Ezeknek a tárgyaknak nagy ereje van, folyamatos inspirációként szolgálnak számomra.
forrás: https://netfolk.blog.hu/
tikverőzés / Fejér-megye / Moha
(https://www.youtube.com/watch?v=v3ab1ja-Gf8 )
- Jártál már Japánban?
Olvastam rólad, hogy a japán kiadású:” DECAMERON ABOUT NEW LUXURY” elbeszéléses gyűjteményben megemlítették munkásságodat, forrásaidat. Ma a trendkutatók például Glenn Adamson fontos kulturális és hagyományokon alapuló esztétikákat tesznek górcső alá. Így a kultúrnövények közül a lent vagy például a fát irodalmi művek alapján lassan felfutó trendek inspirációs forrásaként kiadták, ahogy a japán könyvet, melyek a jövőbeli luxus divat alapjai lehetnek. Ez a momentum csak is annak bizonyitéka, hogy előremutató vagy, egy lépéssel a divat előtt jársz….
Japánban még nem jártam, de nagyon szívesen elutaznék oda. A japán kultúrában a felületes ismereteim alapján is sok alapértékkel tudok azonosulni. Nem csak a textilekhez, de összességében anyagokhoz való hozzáállásuk, az alázatos munkavégzésük, a múlttal és természettel való tiszteletteljes viszonyuk mind fontos értékek számomra.
- Milyen desztinációk vannak a bakancslistádon?
Olyan helyekre szeretnék eljutni, ahol ősi erők munkálnak, ahol eredetiség van jelen és minél kevesebb emberi beavatkozás, vagy olyan emberi beavatkozás, ami felismerte a természettel való együttélés fontosságát és nem akarja azt eltorzítani és megmásítani. Sokszor érzem azt, hogy itthon sem láttam eleget és van olyan érzésem is, hogy ami itthon megfog és megérint, máshol is azt keresem és marad számomra jó emlék, maradandó tapasztalat.
Budapest, 2022.11.15.
Lejegyezte: Konsánszky Dóra
https://zsigmonddoramenswear.com/
Comments are closed.